Most, hogy lassan kezemben van végre diplomám elmondhatom, hogy nem is sejtettem mennyi újdonság fog érni a főiskolás évek alatt. Most azonban egyértelművé vált, hogy milyen sok dologból maradtam ki középiskolás éveim alatt, olyanokból, melyek évfolyamtársaimnak teljesen normálisnak számítottak. Persze semmi komolyra és életfontosságúra nem kell gondolni, csupa apróság volt. Olyanra gondolok például, mint a vízipipázás. Nekem teljesen új volt az élmény amikor először próbáltam ki egy bent maradós hétvégén. Péteken este kicsit kezdtem magányosan érezni magam, de szerencsére szeretek barátkozni, így ahelyett, hogy magányosan ültem volna szobámba a társalkodó felé indultam. Ott már zajlott az élet, két-három asztalon vízipipa állt. Érdeklődve indultam el az egyik felé és azonnal be is ültettek a körbe. Nagyon kedvesen álltak első próbálkozásomhoz, hiszen engedték, hogy én válasszam ki a nekem leginkább tetsző vízipipa ásványt. Választásom egy áfonya ízesítésűre esett, melybe nem csalódtam egy kicsit sem.